depresso,
Kevés olyan vendéglátó hely van az országban, amire már az ajtón belépve azt mondtam, "de irigylem a tulajdonost!". A Depresso viszont ilyen! 😀 Azt már biztosan tudjátok rólam, hogy imádom Egert és környékét, félig-meddig itt nőttem fel. A noszvaji nyaralónkból rengetegszer jártunk át Egerbe, aminek a hangulata gyerekkorom óta újra és újra elvarázsol. Szűk utcácskák, mesebeli házak, pezsgő élet. Tökéletes város ez turistáknak és helyi lakosoknak egyaránt.
Ha igazán őszinték szeretnénk lenni, akkor viszont elmondhatjuk, hogy az egri vendéglátásra ráfért egy kis ráncfelvarrás, de az elmúlt években el is indult ez a folyamat. Sorra nyílnak a jobbnál-jobb éttermek, amik újra a városra irányítják a gasztronómia kedvelőinek figyelmét. Egy dolog azonban nekem nagyon hiányzott mostanáig: egy igazán jó kávézó.
Csernus Imre ezt az űrt is betöltötte a Depresso (újra)nyitásával. Az előző helyen én sajnos nem jártam, így nincs összehasonlítási alapom, de már jó ideje vártam, hogy megnyíljon a Dobó téren Eger legújabb (és ezzel szerintem a legjobbak listáján az első helyre ugró) kávéháza.
A hosszú hétvégén jártunk a hegyekben, meglátogattuk a kis nyaralónkat, elköszöntünk tőle a téli hónapokra. Ahogy az október 23-án lenni szokott, undorító időjárás volt, szakadó esővel és csípős hideggel. Kinek ne esne jól ilyenkor egy forró kávé egy hangulatos helyen? A noszvaji ebéd után Eger felé vettük az irányt. Jól tudtuk, merre kell keresnünk a Depressot.
Legnagyobb meglepetésemre és örömömre az ajtó a Dobó térre néző fronton található, nem pedig a sarkon, ahogy azt vártam. A hely igazi eyecandy, ha először érkezik ide az ember lánya. Nem győztem kapkodni a fejem. Minden részletében tökéletes a belső tér, melyet a Csendülőhöz hasonlóan itt is Bódi Eszter álmodott meg. A fából készült pult, a különböző stílusú és színű asztalok, székek, fotelek izgalmassá és otthonossá varázsolják az enteriőrt és már az első pillanatban magával ragadják az embert. A logo kék színe csak itt-ott köszön vissza, nem tolakodó, inkább a földszínek, a fa és a fém dominál.
A sarokban egy üresen álló két személyes asztal pontosan ránk várt a hatalmas ablak előtt. Amikor kényelembe helyeztem magam, és kinéztem az ablakon, tátva maradt a szám. Elém tárult a Dobó tér és az egri vár, amiket már milliószor láttam, de itt ülve mégis egészen más volt. Ekkor éreztem igazán azt, hogy bár az enyém lenne ez a kávézó! 😀
Egészen biztos, hogy hosszú órákat töltenék itt nap mint nap, pontosan ugyanennél az asztalnál, laptoppal az ölemben. Mennyi ihletet és inspirációt meríthet az ember akár a munkájához is egy ilyen kilátás mellett, miközben a háta mögött nyüzsög a kávéházi élet, száll az egyedi Depresso kávék illata, összekoccannak a borospoharak...
Na de térjünk ki egy picit a Depresso kávécsaládra. A kávélapon 5 változat lelhető fel: Depresso Black, Depresso White, Depresso Blue, Depresso Orange és Depresso Red. Az öt közül három fajtából választhattunk, amikor a kávéinkat rendeltük - sajnos már nem emlékszem, melyek voltak ezek. Elkészítési mód tekintetében most is a szokásos latte mellett döntöttem, és nem bántam meg. Ahogy a Csendülőben, itt is tökéletes kávét kaptam. A Depresso kávékat 100 g-os kiszerelésben haza is vihetjük magunkkal 1800 Ft-os áron.
Mivel ebéd után érkeztünk, így a kávék mellett a desszerteket is megkóstoltuk. Naponta változik a kínálat, így biztosak lehetünk benne, hogy mindig a legfrissebb sütemények közül válogathatunk. Én egy vaníliás körtetortát ettem, Édesanyám pedig egy régi klasszikust, a Mirinda szeletet választotta, ami gyerekkorom ízeit idézte fel bennem.
Ami meglepetésként ért, hogy a Depressoban nem csak kávézni és sütizni lehet: szuper kis étlapjuk van. A reggeli fogások közt a péksütemények és tojásételek mellett a chia és a tápióka puding is megtalálható. Mikor ezt megláttam, egyből Gittára gondoltam! Mennyire imádnánk itt reggelizni együtt! Vannak még szendvicsek, melegszendvicsek, levesek, főételek, saláták, egyszóval minden, és abból is a legínycsiklandozóbb!
Biztos, hogy nem utoljára jártunk itt, a bükki gasztrotérképünkre a Depresso is stabil pontként került fel. Örömmel olvastam, hogy a Dobó téren nyílt kávézó a tervek szerint egy országos hálózat első állomása. Nagyon bízom benne, hogy hamarosan akár Budapesten is felidézhetem ezt a kellemes hangulatot, amit magammal hoztam emlékül Egerből.
Facebook: Depresso Eger
Web: www.depresso.hu
Depresso | Hiánypótló kávéház Eger szívében
Kevés olyan vendéglátó hely van az országban, amire már az ajtón belépve azt mondtam, "de irigylem a tulajdonost!". A Depresso viszont ilyen! 😀 Azt már biztosan tudjátok rólam, hogy imádom Egert és környékét, félig-meddig itt nőttem fel. A noszvaji nyaralónkból rengetegszer jártunk át Egerbe, aminek a hangulata gyerekkorom óta újra és újra elvarázsol. Szűk utcácskák, mesebeli házak, pezsgő élet. Tökéletes város ez turistáknak és helyi lakosoknak egyaránt.
Ha igazán őszinték szeretnénk lenni, akkor viszont elmondhatjuk, hogy az egri vendéglátásra ráfért egy kis ráncfelvarrás, de az elmúlt években el is indult ez a folyamat. Sorra nyílnak a jobbnál-jobb éttermek, amik újra a városra irányítják a gasztronómia kedvelőinek figyelmét. Egy dolog azonban nekem nagyon hiányzott mostanáig: egy igazán jó kávézó.
Csernus Imre ezt az űrt is betöltötte a Depresso (újra)nyitásával. Az előző helyen én sajnos nem jártam, így nincs összehasonlítási alapom, de már jó ideje vártam, hogy megnyíljon a Dobó téren Eger legújabb (és ezzel szerintem a legjobbak listáján az első helyre ugró) kávéháza.
A hosszú hétvégén jártunk a hegyekben, meglátogattuk a kis nyaralónkat, elköszöntünk tőle a téli hónapokra. Ahogy az október 23-án lenni szokott, undorító időjárás volt, szakadó esővel és csípős hideggel. Kinek ne esne jól ilyenkor egy forró kávé egy hangulatos helyen? A noszvaji ebéd után Eger felé vettük az irányt. Jól tudtuk, merre kell keresnünk a Depressot.
Legnagyobb meglepetésemre és örömömre az ajtó a Dobó térre néző fronton található, nem pedig a sarkon, ahogy azt vártam. A hely igazi eyecandy, ha először érkezik ide az ember lánya. Nem győztem kapkodni a fejem. Minden részletében tökéletes a belső tér, melyet a Csendülőhöz hasonlóan itt is Bódi Eszter álmodott meg. A fából készült pult, a különböző stílusú és színű asztalok, székek, fotelek izgalmassá és otthonossá varázsolják az enteriőrt és már az első pillanatban magával ragadják az embert. A logo kék színe csak itt-ott köszön vissza, nem tolakodó, inkább a földszínek, a fa és a fém dominál.
A sarokban egy üresen álló két személyes asztal pontosan ránk várt a hatalmas ablak előtt. Amikor kényelembe helyeztem magam, és kinéztem az ablakon, tátva maradt a szám. Elém tárult a Dobó tér és az egri vár, amiket már milliószor láttam, de itt ülve mégis egészen más volt. Ekkor éreztem igazán azt, hogy bár az enyém lenne ez a kávézó! 😀
Egészen biztos, hogy hosszú órákat töltenék itt nap mint nap, pontosan ugyanennél az asztalnál, laptoppal az ölemben. Mennyi ihletet és inspirációt meríthet az ember akár a munkájához is egy ilyen kilátás mellett, miközben a háta mögött nyüzsög a kávéházi élet, száll az egyedi Depresso kávék illata, összekoccannak a borospoharak...
Mivel ebéd után érkeztünk, így a kávék mellett a desszerteket is megkóstoltuk. Naponta változik a kínálat, így biztosak lehetünk benne, hogy mindig a legfrissebb sütemények közül válogathatunk. Én egy vaníliás körtetortát ettem, Édesanyám pedig egy régi klasszikust, a Mirinda szeletet választotta, ami gyerekkorom ízeit idézte fel bennem.
Ami meglepetésként ért, hogy a Depressoban nem csak kávézni és sütizni lehet: szuper kis étlapjuk van. A reggeli fogások közt a péksütemények és tojásételek mellett a chia és a tápióka puding is megtalálható. Mikor ezt megláttam, egyből Gittára gondoltam! Mennyire imádnánk itt reggelizni együtt! Vannak még szendvicsek, melegszendvicsek, levesek, főételek, saláták, egyszóval minden, és abból is a legínycsiklandozóbb!
Biztos, hogy nem utoljára jártunk itt, a bükki gasztrotérképünkre a Depresso is stabil pontként került fel. Örömmel olvastam, hogy a Dobó téren nyílt kávézó a tervek szerint egy országos hálózat első állomása. Nagyon bízom benne, hogy hamarosan akár Budapesten is felidézhetem ezt a kellemes hangulatot, amit magammal hoztam emlékül Egerből.
Facebook: Depresso Eger
Web: www.depresso.hu
- Orsi
0 megjegyzés: